Hó a mező takarója,
hűvös a nap, fogy a láng.

Délen a fecske, gólya
gondol-e ránk?

Nincs dal az ég hidegében,
károg a varjusereg.

Mégis a szán fut a jégen,
gyerekek!

(Weöres Sándor: Tél verse)

December hónap az év utolsó hónapja. Régen azonban a latin őskalendáriumban a 10. hónapként volt számon tartva, hiszen a neve is az jelentette tízedik.

Ez a hónap tele van jeles napokkal, ünnepekkel. Szám szerint tizenegy jeles nap van decemberben, melyről sok ismeretünk van vagy amit épp megünneplünk.

Az első ilyen nap, Elza napja (december 1.)

„Elza-napi éles szél, négyheti széllel jár.” Ez a nap a meteorológiai tél kezdetét jelenti. És a gazdasszonyok ezen napon fogták be a hízlalásra a karácsonyi pulykát.

Szent-Borbála napja (December 4.)

Ezt a napot évszázadok óta megünneplik hazánkban és csaknem minden országban. Szent Borbálát a bányászok védőszentjeként ismerik, de a tüzérek, harangöntők és kőfaragók is védőszentjüknek tartják.

Szent Borbála napjához is számos hiedelem tartozik. Például ha Borbála napján a vízbe helyezett cseresznyefaág a „borbálaág” karácsonyra kivirágzott az eladó lánynak közelgő házasságra volt kilátása. Ezen a napon, nem lehetett varrni, fonni, söpörni, hiszen dologtalan napnak is nevezik. Fonás és varrás helyett Borbálakor tollat fosztottak, bort fejtettek vagy búzát csíráztattak, amiből a következő év termésére is jósoltak. Ide tartozik még a Borbála napi látogatással kapcsolatos hiedelmek is, hiszen ha női látogatója volt ezen a napon először a háznak az balszerencsét jelentett, sőt az egész téli ünnepkör szerencsétlenségét jelentette és ilyenkor azt biztosan söprűvel verték ki. Idegen férfit sem láttak szívesen, mert az is elvitte a ház szerencséjét. Ilyenkor nem ajándékoztak és nem adtak semmit kölcsönbe, mert az is rosszat jelentett.

Miklós – napja (december 6.)

Más néven Mikulás napja a gyerekek így tartják számon ezt a napot, hiszen ilyenkor ennek a napnak az előestéjén a Mikulás a jól viselkedő gyerekeknek ajándékot, a rosszul viselkedő gyerekeknek pedig virgácsot hoz.

Miklós püspök rendkívüli szociális érzékkel megáldott ember volt. A legismertebb jótette, hogy egy hirtelen elszegényedett nemesen és annak három lányán segített. Ugyanis, úgy akart a nemes magán segíteni, hogy lányait erkölcstelen életre akarta adni. Ezt Miklós püspök nem szerette volna így három egymást követő éjszakán egy zsák aranyt dobott be az ablakon. Innen ered, hogy a szülők megajándékozzák gyermekeiket ezen a npon.

Ambrus napja (december 7.)

Szent Ambrus a méhészek és a mézeskalácsosok védőszentje. A méhészek ekkor a szokásosnál is gondosabban foglalkoznak a kaptáraikkal, az áttelelő méhészcsaládokkal, mert úgy tarják ettől függ a jövő évi mézelés.

Luca napja (december 13.)

„Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja.” A néphit kétféle Lucát ismert a jóságost és a boszorkányosat.  Az utóbbi terjedt el a néphagyományokban. Boszorkányos Lucát Magyarországon, Horvátországban, Szlovéniában tartották tiszteletben, míg a jóságos Lucát Itáliában ünnepelték.

Kevés olyan jeles nap van, amihez ennyi szokás, hiedelem tartozna. Ezen a napon például  házasság, halál és  időjáráshoz kapcsolódó jóslásokat végeztek. Ekkor bizonyos női munkákat is tiltottak.

Ez a napon megjósoltak a következő év termését. Egyes vidékeken búzát csíráztattak és ha karácsonyra kizöldült, akkor bő termés ígérkezett.

 Reggel a házba lépő első látogatóból a várható állatszaporulatra jósoltak. Amennyiben férfi lépett a házba akkor bikaborjúval bővült a szaporulat.  Ha pedig nő, akkor üszővel.

A Luca pogácsa sütése pedig a halandóságról árulkodott. Ha sütés közben megperzselődött, akkor közeli halált jelentett.

Az időjárásjóslás is szorosan kapcsolódik ehhez a naphoz. A Lucától karácsonyig tartó 12 nap időjárását kivetítették következő év tizenkét hónapjára.

Hagymakalendárium pedig Makó környékén volt ismertebb, de máshol is ismerték.

Egy nagy fej hagymát 12 részre vágtak és a szeletekre csipetnyi sót tettek, majd néhány nap múlva vagy szentestére jövendöltek belőle a várható időjárásra.

Tiltották ezen a napon a kölcsönadást, viszont nagyon hasznos volt a lopás. A gazdasszonynak lopnia kellett egy marék szalmát és egy tojást, amit betett a tojásfészekben és közben ezt mondogatta: „A mi tyúkunk tojjogájjon a szomszédé kodkodájjon.”

Sokfelé szokás volt a Lucázás. A néhány főből álló csoportok a Luca, Luca kity-koty kezdetű dallal jártak körbe a faluba és szalmára térdepelve mókás, vicces termelékenységvarázsló köszöntőket mondtak. Ugyanekkor a gazdasszonyoknak sokat kellett otthon ülni, hogy a kotlós is jó ülő legyen. És így is tett, hiszen ez a nap dologtiltó nap volt, tilos volt szőni, fonni, kenyeret készíteni. Tilos volt varrni is, mert akkor bevarrják a tyúkok fenekét. Luca napját itthon gonoszjáró napnak hitték ezért mindenhol fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak az ajtók elé és fokhagymát ettek elalvás előtt, hogy ártó szellemeket elűzzék. Elzárták a seprűket is, hogy a boszorkányok véletlenül se nyargalhassanak rajta az éjszaka. A nemkívánatos személyeknek felismerésére Luca széket készítettek, amit elvittek az karácsonyi éjféli misére és ott felállva rá felismerhették a falu boszorkányait.

Tamás napja (december 21.)

Elsősorban disznóvágással kapcsolatos hiedelmek fűződnek ehhez a naphoz. Például az ekkor vágott disznó hája gyógyításra alkalmas. Tamás hájnak nevezték és ez a háj nem avasodik meg. Így kelések, nehezen gyógyuló sebek és kisgyerekek kiütéseinek kezelésére használták. Az e napon leölt disznó véréből is eltettek, mert köszvények gyógyításánál fel tudták használni. Bizonyos vidékeken a Tamáshájat egy illatos kerti növény összetört levelével keverték, aminek rontáselhárító erőt tulajdonítottak. Sokan mézet szenteltek e napon, mert úgy vélték a baromfi gyógyítására egész évben használható. Nálunk Göcsejben úgy tartották, aki ezen a napon disznót vág azt a következő években is meg kell tenni, mert különben a jószágok közül elhullik valamelyik.

Ezen a napon is tartottak időjóslást, úgy tartották, ha ezen a napon lehullik a hó, akkor békés, boldog karácsonyt tarthattak.

Szenteste (december 24.)

A karácsonyi készülődést a sütést, főzést, takarítást, a kora délutáni órákra befejezték, a faluhelyeken pedig néhol az ólakat is rendbe rakták.

A karácsony elengedhetetlen játéka a betlehemezés. Az egész játék a szálláskeresés köré épül. A szereplők Mária, József az angyalok és a pásztorok tréfás jeleneteket adnak elő. Jutalmul kalácsot, kolbászt és süteményt kapnak.

Karácsony estéje és éjszakája sokféle jóslásra és varázslásra adott lehetőséget. Így például a karácsonyi vacsora után a családfő annyi szeletre vágta föl az almát ahány tagja volt a családnak. A magok egész vagy elvágott voltából jósolt, hogy ki lesz beteg és ki marad egészséges a családban a következő évben. Karácsonyeste a lányok kimentek fahasábért és amennyit bírtak annyit behoztak, ha a hasábok száma páros volt, akkor a következő évben férjhez mentek.

Szilveszter (december 31.)

Az év utolsó napja a néphit szerint mágikus erővel bír. Számos az emberi életre, az állatállományra, és a termés bőségére vonatkozó szokást és hiedelmet tart számon a köztudat.

Szilveszter napján az éjféli zajkeltésnek fontos szerepe volt, régen azért keltettek zajt, hogy mindenki felébredjen és szorgosan dolgozzon az újévben. Valamint a nyáj az újév beköszöntekor a másik oldalára forduljon, ugyanis bíztak az egészséges szaporulatban. A nagyobb fiúk vagy pásztorok ilyenkor végigjárták a házakat és kolompolással, ostordurrogtatással riasztották föl a háziakat és az állatokat, a háziak pedig megvendégelték őket. Ezen a napon, ha szép idő volt jó esztendőre lehetett számítani.